Hajdúböszörmény város lakossága körében évszázadok óta jelen vannak az olvasást, művelődést kedvelő társaságok, egyletek, körök, melyek fő céljai között a szórakozáson és a szociális funkciók ellátásán túl a reformeszmék terjesztése is szerepelt.

A könyvnek, mint kultúraközvetítő forrásnak nagy jelentőséget tulajdonítottak a kaszinózó urak, polgári egyletek, de az iparos és paraszti olvasókörök is, melyek jellemzően egy-egy társadalmi réteg köré szerveződtek. Ilyenek voltak többek között az 1857-ben létrejött Polgári Kaszinó, melynek állománya 1895-ben 670 kötetből állt, vagy a böszörményi középosztály 1870-ben létrehozott társasági fóruma, a Polgári Olvasó Egylet, amely szintén rendelkezett könyvtárral.

A két világégés szinte teljesen elsorvasztotta ezeket a kulturális szerveződéseket, és a háborús pusztítás után megmaradt gyűjteményeket ideológiai alapon is megrostálták. 

1945-ben a böszörményi múzeum igazgatója, H. Fekete Péter kezdeményezte a múzeumi anyag nyilvánossá tételét és egy nyilvános közkönyvtár felállítását.

A város vezetése támogatta a kezdeményezést, de a háború utáni újjáépítési munkálatok miatt csak 1947-ben nyithatott meg a Városi Közművelődési Könyvtár, amely a Hajdúkerület székházában kapott helyet, és amelynek állományába beolvasztották az egyes helyi kisebb szervezetek dokumentumait is.

A Minisztérium 1949-ben nyilvánította közgyűjteménnyé a múzeumot és a könyvtárat is.

Ekkorra már az Országos Könyvtári Központ is kéri Hajdúböszörménytől közkönyvtár megszervezését.

1950. decemberéig párhuzamosan működött egymás mellett a már fennálló Városi Közművelődési Könyvtár 2860 kötettel és egyhomályos körülmények között létrehozott Népkönyvtár 491 kötettel. A valamikori Tisza-Házban, (ma Petőfi Ház) elhelyezett Népkönyvtár igazi időszámítása akkor kezdődött, amikor kinevezték első igazgatóját 1952 augusztus 1-én.

Ezzel párhuzamosan minden hasonló intézményt felszámoltak, csupán a múzeumi és iskolai könyvtárak maradhattak meg. Ezekben az időkben a propaganda és pártirodalom tette ki a beszerzett dokumentumok nagy részét, így hiába növekedett a beszerzési keret és az állomány rövid időn belül a duplájára, a kölcsönzött kötetek száma csak 20%-kal nőtt.

Az állomány szabadpolcos elhelyezése (1962: 15.000 kötet, 1963: 28.000 kötet), az alapterület növekedése (50-ről 80, majd 198 négyzetméterre), a dolgozói létszámbővülés (a ’60-as években már 4 fő), a helytörténeti állomány kialakítása, a katalógusépítés és a gyermekkönyvtár különválása (1961) már az előrelépés jelei, eseményei.

A tárgyi feltételek javulásával párhuzamosan a (főleg gyermek-) rendezvények elindították az olvasóvá nevelés tudatos stratégiáját.

Az 1960-as, -1970-es években kibontakozott szakmai vitában a hagyományos poroszos szemléletmód hívei mellet egyre inkább erősödött az angolszász utat követő public library híveinek hangja. Érezhetően nőtt az igény a nem szocialista és az ismeretterjesztő irodalom iránt is. A ’70-es évek végén a könyvtárnak helyet adó épület állagának romlása jelentett kihívást az olvasói létszámban és az állomány számában is jelentős emelkedést mutató intézmény számára. 1985-ben felépült a Sillye Gábor Művelődési Központ és Közösségi Ház, 1988-ban a gyermekkönyvtár és a felnőtt olvasóterem a Művelődési Központ kis termeibe, a felnőtt kölcsönző pedig egy magánházba került, ami maga után vonta az olvasói létszám jelentős csökkenését.

A könyvtár 1990-ben költözött jelenlegi helyére, a megüresedett valamikori pártszékházba, ahol más intézmények pl. földhivatal, közjegyzői irodák, ügyészség is helyet kaptak.

A pályázatok korában a könyvtárban is elindult a gépesítés folyamata. Az állománygyarapítás terén sok kompromisszumra kényszerült a könyvtár, a kultúrafinanszírozás maradékelvű volta miatt. Az olvasói szokások és igények ezekben az években a szakirodalmi állományrész gyarapítását indokolták. A Hajdúböszörményben jelen lévő óvodapedagógus, szociálpedagógus és andragógus képzés, a felnőttképzés és átképzés naprakész ismereteket követelt meg, nagyobb kereslet mutatkozott szakkönyvekre, kézikönyvekre, szakmai folyóiratokra.

A könyvtár szakmai munkáját minősíti, hogy 2000-ben az intézmény akkori vezetője, Borók Imréné a megye könyvtárosaitól megkapta az Év Könyvtárosa elismerést, 2002-ben pedig városi kitüntetésben részesült.

Az intézmény névadási ünnepség keretében 2004-ben a városlakók javaslatára felvette a fiatalon, tragikusan elhunyt helyi költő, Kertész László nevét.

A 2000-es években tovább folytatódott a számítógépes munka térnyerése a könyvtárban. A szintén megyei és városi kitüntetésben részesült egykori könyvtárvezető, Andorkó Mária irányítása alatt először az S-Lib, ezt követően egy megyei konzorciumi pályázat keretében a Huntéka integrált könyvtári rendszer került bevezetésre a könyvtárban. Ez óriási lépés volt a könyvtár életében, hiszen a hagyományos, papír alapú katalógusokat felváltotta az elektronikus adatbázis, amely a modern könyvtárszakmai követelményeknek megfelelő munkavégzést tett és tesz lehetővé mind a dokumentumok feltárásában és nyilvántartásában, mind az olvasókkal kapcsolatos feladatok ellátásában.

A 2020-as évek az olvasói létszám és a dokumentum állomány bővülését hozták, amelyet csak ideiglenesen vetett vissza a Covid járvány. A jelenlegi könyvtárvezető, Bakó Ildikó és a könyvtár munkatársai a társadalmi és környezeti kihívásokhoz való folyamatos alkalmazkodás szellemében végzik munkájukat. A könyvtár kultúra- és információközvetítő, közösségépítő, jelképes évi összegért igénybe vehető szolgáltatásai mellett Zöld Könyvtári Stratégiánk szemléletformáló tevékenységei, rendezvényei szolgálják a város lakosságát.