„Még a nádor nincs itt; az egymás után érkező követek téli lakaikat rendelgetik; s én szobámba zárkozva gondolkozom a hazáról, mellynek nevében jöttem munkálni, és minden bizonnyal – küzdeni. Ime ez a haza, melly gyermekségem álmaiba, melly ifju és férfi korom érzelmeibe lángvonásokkal szövé szent képét!”

Ez az idézet Kölcsey Ferenc, a Himnusz költőjének Naplójából származik, melyet az 1832. december 15 és 1833. augusztus 19. között vetett papírra, Pozsonyban, az országgyűlésen. A Naplót 1848-ban adták ki könyv formájában, Pest-Budán.

A hajdúböszörményi Kertész László Városi Könyvtár legrégebbi nyomtatványa ez. Kalandos úton került hozzánk.

Először a hajdúböszörményi Fazekas Gábor Iparos Olvasókör könyvállományába tartozott, majd a Városi Népkönyvtár vette át állományába. Így került később a Kertész László Városi Könyvtár tulajdonába, örökségként.

Sárgult, foltos lapjai arról árulkodnak, gyakran forgatták, sokszor olvasták, sűrűn kikölcsönözték. Jó párszor megjavították, külsejét helyrehozták, újrakötötték, felújították. Márpedig ez többek között azt is jelenti, hogy a klasszikus magyar irodalom, a XIX. századi politikatörténet jelentős darabjáról van szó. Fontosnak tartották, hogy a mindenkori könyvtárhasználók kezébe adhassák, az olvasók használhassák, az érdeklődők elolvashassák. Csaknem két évszázad elteltével már világos, a könyvtár legféltettebb kincse, a magyar kultúra megkerülhetetlen darabja.